Japán rokonság bojkott
Sokan beszélnek arról, hogy a Japán és a Magyar rokon nép, amely nyelvben is ezt
igazolja. Mivel ez csak hipotézis, ennek bizonyosságát senki sem állíthatja, hiszen
ilyen alapon a föld összes népe között kell legyen rokonság. És van is minden
bizonnyal. A nyelvben felfedezett hasonlóságok könnyen azt a térinformációt
sejteti, hogy -ja mert rokon népek vagyunk. A japánnyelvben ez elsőként és jól láthatóan
abban mutatkozik ki, hogy a japánok is éppen olyan formában használják a családi és
keresztnevük sorrendjét, ahogy a magyar. Erre sokan rávágják, hogy a rokonság
bizonyítéka. Igaz, azt csak kevés magyar tudhatja, hogy mondjuk 1500 évvel ezelőtt is
a maihoz hasonló volt-e a név sorrend? Tehát ehhez a rokonság -féle megbélyegzéshez a
ma ad támpontot, illetve érzetet. Én azt szoktam erre a rokonságra mondani, hogy
nekünk a japánok csak éppen annyira lehetnek rokonaink, mint a Kínai, Mongol,
Koreai, Perzsa, Asszír, Orosz, vagy az Egyiptomi. Mivel feltűnő, hogy egyesek
mennyire keresik a japán és a magyar nép közötti rokonság igazoló szálait, de érdekes
módon ilyenkor Kína, vagy Mongólia eltűnik a habokban, nem nehéz ráérezni, hogy a
magyaros nyalás folyik csak. Mongólia szegény, és jelentéktelen a mai
történelemben, így a magyar valahogy nem igyekszik társítani magát vele. Kína pedig
nem a kedvencek középpontja, hát a rokonság kérdésbe nem fér bele. Japán
viszont gazdag és fenemód érdekes, tehát a „rokonság” szó minden harmadik könyvben meg fog jelenni, erősen kihangosítva. Ugye milyen érdekes? De nem új, hiszen mi magyarok mindig éppen annak lettünk „rokonok”, amely nyerésben lévő nép volt, vagy lesz ez után.